“Ki akarnak nyírni az európai bürokraták”

 Hírek, információk  |   2014. január 25., szombat

Hacsak nem egy kavics alatt szundikáltál az elmúlt év során, akkor bizonyára neked is feltűnt, hogy épp háború zajlik, ráadásul az otthonodhoz igen közel, az Európai Unió lakosai és az őket (látszólag) szolgáló politikai intézmények között. Ezt a háborút nem fegyverekkel vívják, nem bombákkal és nincsenek szolgálatmegtagadói sem. Ezt a háborút európai törvényalkotással vívják, és várhatóan több halottja lesz, mint ahányan áldozatául estek a pestisjárványoknak és a két világháborúnak összesen.

Az Elektromos Cigaretta, röviden e-cigi, a maga változatos sokszínűségében magában hordozza annak a lehetőségét, hogy megváltoztassa az egész világot. Lehetőséget ad a dohányosoknak arra, hogy egy biztonságosabb alternatívára váltsanak a kátrány és dohány égetésével járó kémiai anyagok által okozott betegségek kockázata nélkül. Még egy jóféle forradalom eshetőségét is magában hordozza, ha eltiltják tőle az EU lakosságát.

Az európai bürokraták úgy gondolják, hogy az e-cigit gyógyszerré kellene minősíteni, nem pedig meghagyni annak a dohányzást leváltó alternatívának, ami valójában (még akkor sem, ha mostanra már hét EU bíróság is kimondta, hogy nem gyógyszer). Úgy gondolják, hogy ugyanúgy kellene kezelni, mint a leszoktató segédeszközöket (tapasz, rágó, inhalátor), miáltal azonnal meg is örökölhetné azok katasztrofális hatékonysági mutatóit is. Azt gondolják, hogy a gyógyszerré minősítés segítene igazán a nikotin fogyasztóinak a dohányzásról való leszokásban (nem zavarja őket, hogy valójában a nikotinról való leszokásról beszélnek). Perverz módon pont az e-cigi gyógyszerré minősítése az, ami kiirtaná az e-cigit és eredményezné a korábban említett impozáns halálozási rátát.

Az első kérdés ami erről beugorhat: ugyan mégis miért tennék mindezt? Remek kérdés. Néhány vélemény szerint az európai bürokraták, a maguk végtelen bölcsességében úgy gondolják, hogy ők igazán tudják, hogy mi a jó a hőn szeretett népnek, és mivel látszólag (rendkívül felszínesen) úgy tűnhet, hogy valóban gyógyszertermékről van szó, így aztán miért is kéne másképp szabályozni azokat? (Fontos megjegyezni, hogy az európa parlementi képviselők egy maroknyi csoportja, miután meggyőződött választóik állításairól, keményen küzdött ez ellen, de annak ellenére, hogy végül az Európa Parlament egyértelműen leszavazta a gyógyszerként történő szabályozást, a folyamat végeredménye, ahova mostanra jutottunk, egy gyógyszerszabályozás, mindössze másképp hívják.) Mások arra mutatnak rá, hogy mivel a Dohánytermékek Direktívája (TPD) a korábbi egészségügyi biztos, John Dalli óvó tekintete alatt született (igen, az a John Dalli, akit végül lemondattak posztjáról), aki közismert az e-cigi ellen táplált gyűlöletéről és korruptságáról, talán nem kéne meglepődnünk, hogy az európai bürokraták nagy része követte tovább az általa mutatott irányvonalat. Még többen vannak, akik azt szeretik kiemelni, hogy miután a Corporate Europe Observatory nevű műintézmény bemutatta kissé egzisztencialista felmérését, miszerint mi, vaperek, NEM IS LÉTEZÜNK EGYÁLTALÁN (gyorsan megtapogatom magam, csak a biztonság kedvéért), már nem volt nehéz az európai bürokratáknak levonni előítéletekre alapozott következtetéseiket anélkül, hogy a macerás, nem is létező e-cigaretta használók gondolatával a továbbiakban foglalkozniuk kellett volna.

Ha megnézzük a számokat, a RolandBerger.com szerint az EU 2012-ben 107 milliárd eurót szedett be a dohánytemékek jövedéki és forgalmi adójából. Az angol kormány csak egymaga 12.1 milliárd fonthoz jutott a jövedéki és forgalmi adóbevételekből 2011 és 2012 között. Nem egy elrugaszkodott feltételezés tehát, hogy ha az emberek a dohányzásról az e-cigire váltanának, akkor néhány tagállamnak főhetne a feje, hogy hogyan fogja egyensúlyban tartani a költségvetését. Az ASH (angol dohányzásellenes kampánycsoport) becslése szerint az NHS (kb az angol társadalombiztosítás) éves szinten 2.7 milliárd fontot költ a dohányzással kapcsolatba hozható betegségek kezelésére, de van olyan tanulmány is, ami szerint ez majdnem 5.7 milliárd font évente. Ha a kedves olvasó a rosszabbik verziónak hisz, az akkor is évi 6.4 milliárd fontot jelent, amin az angol kormány ücsöröghet. Vegyük ehhez még hozzá a költségvetési évenként emelkedő cigaretta árakat (semmi gond, lenyelik, elvégre függők, nemde?) és ez a szám csak emelkedni fog.

A következő magától adódó kérdés: az elekromos cigaretta használói tesznek-e ez ellen bármit is? A korrekt válasz erre az lenne, hogy masszív polgári mozgalmak jöttek létre, hogy felvegyék a harcot azokkal az erőkkel, akik idő előtt szeretnék őket a föld alatt látni. Azt senki sem vitatná, hogy elkezdeni dohányozni egy fatális tévedés volt, de ha adódik egy jó lehetőség, hogy az ember megpróbáljon tenni ellene valamit, mint most az e-cigik esetében? Az egy igen nagyvonalú gesztus az ember tüdeje felé. És hogy aztán mindezt elvegye egy testület, amelyik azt hiszi, hogy jobban tudja, hogy neked mi a jó, és közben hibás döntéseket hoz hibás döntések hátán… ez bizony bőven elég ahhoz, hogy felkorbácsolja a kedélyeket.

Több éves dohányzás után történő átállásokaról szóló személyes tapasztalatok tömkelegét olvashatták az emberek által küldött levelekben a parlamenti és európai képviselők, olyanoktól is, akik már minden reményt feladtak, hogy valaha is megszabadulhatnak a dohányzástól. A Twitter és más közösségi hálózatok szinte izzanak a vaperek és támogatóik által küldött üzenetektől, amelyekben megpróbálják megszólítani az őket támadó elemeket. Az ENVI szavazás napján Brüsszelben Európa minden sarkából érkeztek vaperek, hogy békésen tiltakozzanak az Európa Parlament épülete előtt az e-cigiket tulajdonképpen betiltással fenyegető intézkedések ellen, az angol részleget maga Dave Dorn, a VTTV műsorvezetője vezette, mint Mózes a népét. Sajnos, mindhiába. Az ENVI szavazás a vaperek ellenében zárult, és bár úgy tűnt az Európa Parlament végül megmenti a becsületen esett foltot, mikor nagy többséggel leszavazta a gyógyszerszabályozás alá vonást, a törvényjavaslat végleges elfogadott szövege végül nemhogy betiltaná a nagy részét ezeknek a hatékony eszközöknek, de még a VTTV-t és a hasonló műsorokat is! Mintha a tisztelt urak és hölgyek az motyognák maguk között elefántcsont tornyaikban: "Nincs kenyér? Hát egyenek kalácsot", közben jót kuncogva saját viccükön.

De még nincs veszve minden, a vég nincs közel, a zombi apokalipszis még nem kezdődött el. Az európai bürokraták megpróbálhatnak kinyírni, de még nem tartanak ott, hogy ez sikerüljön is nekik. A dohánytermékektől való szabadulásról szóló harc folytatódik, első lépésként módosító indítványok formájában a második plenáris ülésen, és legvégül akkor, ha netán mégis minden elveszett, amikor az első tagállam megpróbálja törvényerőre emelni a végső változatot, és hirtelen a bíróságon találja magát.

Winston Churchill szavaival élve:

"Meg fogjuk védeni szigetünket, bármibe is kerüljön, harcolni fogunk a tengerparton, harcolni fogunk az utolsó védvonalaknál, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyek közt. Sosem adjuk fel."

Adam Auger írása
Fordítás: Pifkó Krisztián
eredeti: http://www.ecita.org.uk/blog/index.php/eurocrats-are-trying-to-kill-you/